Egy munkavállaló az átlagos bérekről érdeklődik — mit kell adnom?

Az átlagos remuneráció szintje, nemek szerinti bontásban

Az irányelv szerint egy munkavállaló jogosult az átlagos remuneráció szintjére az egyenlő értékű munka kategóriájában, nemek szerinti bontásban (az irányelv (EU) 2023/970 7. cikk (1) bekezdés). Ez tehát nem arról szól, hogy munkatársak egyéni fizetéseiről van szó, hanem az egy kategóriára vetített átlagról: az adott csoport férfiai átlagosan mennyit keresnek, és a nők. Ez a jog nem ismeri el az alsó küszöböt a vállalat mérete tekintetében — ellentétben a jelentési kötelezettséggel és a remuneráció értékelésével, az minden munkaadóra vonatkozik, függetlenül a munkavállalók számától.

A holland magánszektorbeli munkaadók számára ez a jog jelenleg még nem van jogszabályban rögzítve. A 36949-es törvényjavaslat tartalmazza, de azt még a Második Kamara tárgyalja, és az abból eredő kötelezettségek még nem hatályosak. Egy munkavállaló egy ilyen kérelmet benyújthat, de jelenleg nincs jogi kötelezettség az erre válaszolni — az csak akkor keletkezik, amikor a törvény hatályba lép. Az állami és félközszféra munkaadók számára előfordulhat, hogy másként alakul a helyzet: ők már közvetlenül az irányelvhez kötöttek lehetnek, mivel az átültetési határidő letelt. Aki már most szeretne erre felkészülni, szükség lesz egy funkció-besorolásra az objektív kritériumok alapján az "egyenlő értékű munka" és az ahhoz tartozó kategóriák meghatározásához — ez olyan munka, ami nem egy hét alatt készül el.

Ahonnan ez következik: az irányelv (EU) 2023/970 7. cikke és a 36949-es törvényjavaslat

Az irányelv (EU) 2023/970 7. cikkének (1) bekezdésében található meg maga a jog. Az, hogy ez a jog Hollandiában magánszektorbeli munkaadóknál még nem hat, a 36949-es törvényjavaslat státuszából következik: benyújtották a Második Kamarához, de még nem volt plenáris vita és szavazás, nemhogy első kamarai tárgyalás. Amíg a törvény nem lép hatályba, az irányelv nem hat közvetlenül a magánszektorbeli munkaadó és munkavállaló között.