A jelölttől megkérdezni, hogy jelenleg mennyit keres, vagy korábban mennyit keresett, tilos az egész Európai Unióban. Az irányelv ezt minimális normakimaradványként írja elő. Az azonban eltérő, hogy az egyes tagállamok ezt hogyan ültették át a nemzeti jogszabályokba: ki pontosan kötelezett a tilalom által, hogy érvényes-e az ön nevében eljáró külső toborzási iroda számára is, és hogy a felügyeleti hatóság hogyan jár el, ha ez mégis előfordul.
Egy olyan vállalat számára, amely csak Hollandiában toboroz, ez egy elméleti kérdés. Egy olyan szerelőcég számára, amely Németországban is rendelkezik vállalatrésszel, egy HR-vezető számára, aki egy pozíciót több országban egyidejűleg hirdet meg, vagy egy olyan irodaszervezet számára, amely egy páneumai toborzási irodával működik együtt, ez egy gyakorlati kérdés. A hirdetés szövege mindenhol azonos lehet, a toborzási beszélgetés azonban nem feltétlenül.
Mit ír elő és mit nem az irányelv
Az irányelv megtiltja a munkaadóknak, hogy kérdéseket intézzenek a jelöltekhez jelenlegi jutalmazásukkal vagy jutalmazási előzményeikkel kapcsolatban, és előírja, hogy a munkaadó jelölt jutalmazásáról már rendelkezésre álló információit nem lehet az ajánlat meghatározásához használni. Ez az az alapszint, amelyet minden tagállamnak meg kell felelnie. Egy tagállam ennél szigorúbb lehet, például a tilalmat kiterjesztheti az értékelési fázisra, vagy kifejezetten megemlítheti a toborzókat a jogszabályban a munkaadó mellett. Hogy és hogyan tesz ezt egy ország, a nemzeti átültetési jogszabályban van meghatározva, nem az irányelvben.
Ez azt jelenti, hogy az "szabad-e ez" kérdésre az egyik tagállamban a válasz kissé eltérhet a másik tagállamban, bár a kiindulási pont azonos. Az adott ország pontos megfogalmazásához a nemzeti jogszabály vagy egy helyi jogász az ajánlott forrás, nem pedig egy általános összehasonlítás.
Miért alakul ki eltérés országonként
Az eltérés ritkán az alapelvben van, és gyakrabban annak peremén. Egyes tagállamok már az irányelv előtt rendelkeztek hasonló tilalommal, például egy adott szektorban vagy jogesetek révén, és az új szabályt erre illesztették be. Más tagállamok az első alkalommal vezetik be a tilalmat, és még azt kell eldönteniük, mennyire szigorúan fogalmazzák meg: csak a munkaadóra vonatkozik-e, vagy mindenkire, aki a munkaadó nevében beszélget. Az is az egyes tagállamok feladata, hogy ki végzi a felügyeletet, és a felügyeleti hatóság hogyan értékeli az összeférhetetlenséget.
Ezenkívül az átültetés üteme eltérő. Az határidőt betartó ország már rendelkezik a szöveggel; az még folyamatban lévő ország néha még egy törvénytervezettel dolgozik, amely az elfogadás előtt megváltozhat. Akik több országban egyidejűleg toborznak, azt jelenti, hogy az egyik vállalatrászsz szabályai már rögzítve vannak, a másiké még nem véglegesen.
Mit jelent ez a határon átnyúló toborzás számára
A gyakorlati következmény nem az, hogy országonként más toborzási politikára van szüksége. A legtöbb szervezet úgy dönt, hogy belsőleg a szervezeten belül előforduló legszigorúbb normát tartja meg, és azt alkalmazza mindenhol. Ez megakadályozza, hogy egy toborzónak országonként fel kell jegyeznie, mely kérdés engedélyezett és melyik nem. Ez azonban tudatos döntés, nem feltételezés.
Ahol gyakrabban előfordul a hiba, az nem a közvetlen "mennyit keresünk" kérdésnél, hanem a közvetett változatnál: egy kívánt fizetésre irányuló kérdés, amely gyakorlatilag ugyanaz a hatást éri el, vagy egy kérdés, amelyet külső iroda útján tesznek fel anélkül, hogy a munkaadónak rálátása lenne erre. A határon átnyúló toborzásnál ez utóbbi valódi figyelem pont, mivel a felsorolt fél nem mindig folytat személyesen beszélgetést.
Mit lehet előre megtudni
Azok számára, akik azt szeretnék megtudni, hogy az egyes szabályok egy adott országban hogyan kerültek rögzítésre, a nemzeti átültetési törvény a kiindulópont, kiegészítve az adott ország illetékes felügyeleti szerv magyarázatával. Az országok közötti általános összehasonlítás egy kiindulópont annak megállapításához, hogy hova kell irányítani a figyelmet, de nem helyettesíti azt.
A Payria tudásbázisában tárgyaként feldolgozva látható, hogy mit szabályoz maga az irányelv, és mit hagytak a tagállamokra, az officiális szövegben való előfordulási hellyel kiegészítve. Ez jó kiindulópont annak megállapításához, hogy valamely dolog már rögzített-e vagy még változik. a tudásbázist tárgyankénti bejárása egy első képet nyújt.
Ha gyorsan szeretné megtudni, hogy ez a helyzete szempontjából releváns-e, például mert több EU-országban toboroz, akkor az ingyenes ellenőrzés egy első iránymutatást ad. néhány kérdésben láthatja, hol helyezkedik el mindössze néhány percet vesz igénybe, és nem igényel regisztrációt. A kapott eredmény hogyan jön létre, az azon az oldalon van magyarázva, amely megmutatja, hogy az információ honnan származik: hogyan állítja össze Payria az információt.
Ha olyan kérdése van, amely nem közvetlenül a tudásbázisban szerepel, nagy az esély arra, hogy azt már korábban feltették. a gyakran feltett kérdések áttekintése többek között azt kezeli, hogyan követik nyomon a országspecifikus különbségeket, amint a jogszabályozás megváltozik.
Ez a cikk azt írja le, hogyan viszonyul egymáshoz az irányelv és a nemzeti átültetés, nem azt, hogy ez a saját toborzási gyakorlatára egy adott országban milyen hatással van. Az erre vonatkozó felméréshez a nemzeti jogszöveget vagy a helyi jogászt kell felkeresni.